2. nap (július 20.)

A Samione State parkban, egy óriási tó mellett, fantasztikus helyen ébredtünk. Csodás látvány fogadott minket.

Reggeli után lementünk a partra, hogy esetleg fürdünk is a tóban, de csak a Józsi merészkedett bele nekem túl hideg volt.

Ezután – ez elég fantasztikus – zuhanyozás a lakásunk mögött, elfüggönyözve, meleg vízzel,

majd indulás a következő állomásunkra, ami a Tough creek kemping. Útközben ember szinte senki, lakott terület szinte semmi, csak táj, az viszont fantasztikus. Meg tehén, az meg rengeteg.

Jaj, majdnem elfelejtettem: közben kaptam egy jó kis smálit, hogy könnyebb legyen a lakásunkba való le-fel közlekedés, és persze több napra kaját is vettünk.

Majd megérkeztünk a Boysen State Parkba, ahol az office-ban elirányítottak minket visszafelé 5 mérfőldre, mert azon a helyen volt a foglalásunk, amit meg is találtuk. Ismét egy gyünyörű tó partján, kilátás a tóra, sőt az asztalunk felett még fedél is volt a nap ellen.

Mivel akkor még csak 5 körül volt, Józsi kinézte, hog fél órányira van a Hot Spring, forró víz. Így hát elindultunk már másodszor ugyanazon az alagútakkal tarkított úton, az egyik oldalon víz, folyó vagy óriási tó formájában, a másikon vonatsín – közben pedig különleges alakú sziklák, szóval mesebeli táj között autóztunk.

Ha visszamentünk volna a foglalt kempingünkbe, akkor másnap már negyedszer kellett volna ugyanazt az utat megtenni, ezért eszembejutott, hogy mi lenne, ha nem mennénk oda újra vissza, hanem hátha találunk egy közelebbi kempingben helyet, s lőn: egy nagyon helyes hapi megengedte, hogy a kinézett kempingben lakjunk, folyó part, hegyek, este relex, minden isteni volt.

Vacsi: lazac, gomba, zukkini, saláta – persze tűzrakás után. Mind a két nap kb. 200 mérföldet autóztunk. Másnap fincsi reggeli, ja és itt nyitott ajtónál aludtunk.