újra NY

most csak pár szó, aztán még jön majd NZ is

először pár adat (ez is visszafelé haladva):

• 36 óra után értünk NY-ba -> helyi idő szerint 11-kor adtuk le a kocsit, és ottani idő szerint másnap éjfélkor szállt le a repülő NY-ban .... az már csak a hab a tortán, hogy a taxival a JFK-ről másfél óra alatt értünk haza
• 30 nap alatt 4.500 km-t autóztunk
• 18 helyen aludtunk - ebből 4-szer voltunk nem a csigaházunkban -> Aucklandban, mert ott még nem volt autónk, a Franz-Josef Gleccsernél és Mount Sommers-ban, mert nagyon esett és hideg is volt, és Christchurch-ben, ott meg egy kedves házaspár csoda házában laktunk

és akkor még pár kép az út végéről:

a földrengésre emlékeztető templom-maradvány

...és mellette az emlékhely

talán Wakatipu tó a repólőről

  

... és fentről a naplemente

Christchurch-ből Auckland felé, Queenstown-i megszakításal

Fantasztikus reggeli után - toszt, tojás, gomba, sült krumpli és paradicsom, sült szalonna és kolbász egy tányéron - megváltuk a lakásunktól, majd elvittek minket a reptérre, ahol erre a gépre szálltunk.

Alig egy óra utazás következett, most épp az Auckland-i csatlakozásra várunk.

fenti búcsú Christchurch-től

NZ, a tavak és a hegyek országa

közeledünk Queenstown felé

Christchurch

Ez az utolsó napunk NZ-ban. Most arról nem írok, hogy micsoda út volt ez, hogy egy hónap alatt mennyi gyönyörűséget láttunk, hány helyen aludtunk, stb. Majd visszafelé haladva a kimaradt helyekről és élményekről is lesz szó.

Most azonban Christchurch. Itt nem a lakókocsiban, hanem egy nagyon kedves házaspár csoda házában lakunk. 

Ma Józsival kettesben jártuk a várost, ahol 2011-ben egy óriási földrengés volt, amit a város - beleértve a házigazdáinkat is - a mai napig nem hevert ki.

Láttunk templomot, ami bekerítve, romosan megmaradt, láttunk épülő lakóházakat, aminek a fele megmaradt a földrengés után, és láttunk egy emlékhelyet, amit annak a 185 halálos áldozatnak - köztük gyerekeknek is - állít emléket.

És voltunk egy olyan templomban, amit a leomlott templom helyén egy japán építész tervei alapján készült, 5 millió dollárból épült fel, papírból.

Mindez nagyon megható volt.

Ja, és voltunk az itteni botanikus kertben is.

Most pedig a háziakkal elmegyünk vacsorázni, ezért a képek később érkeznek.

Megjöttünk, és a képek is megérkeztek:

a templom

... és a botanikus kert virágai

Kaikoura és ami előtte volt

Sok minden lemaradt, mert nem annyira volt internet.

Ma - 11-én - egész nap Kaikourában voltunk. Délutánra iszonyú nagy szél támadt, így a mai bálna nézésünk elmaradt. De holnap 11-kor állítólag el tudunk menni, mielőtt elindulunk az utolsó NZ-i állomásunkra, Christchurch-be.

De délelőtt egy fantasztikus sétán voltunk. Reggel kocsiba szálltunk, és elmentünk a félsziget csücskébe. Onnan a lépcsőn és emelkedőn fel a hegyre, majd a tengerparon vissza az autóhoz. Ez is kb. 3 órás út volt, mint a Mt. Cook-i - erről, bár az előbb volt, de majd később.

Viszont a tengerparton csoda élményekben volt részünk. A dolog úgy kezdődött, hogy már a parkolóhely keresés közben a járdán sütkérezett egy fóka. És aztán a tengerparton egy egész fóka telepet találtunk. Először csak messziről, később azonban egyre közelebb kerültünk hozzájuk.

Nekem legjobban az tetszett, amelyik mint egy teknőben, két óriás kő között hasalt, úgy hogy a pocakját a tenger hullámaiban áztatta. Le is fényképeztük őket, de a fényképeket sajnos csak később tudjuk megmutatni.

Délután akartunk menni a bálna nézőbe, de az holnapra tevődött, úgyhogy elmetünk a világhírű Kaikoura-i Seafood BBQ-shoz mindenféle csoda tengeri csodakajáhat enni.

Akkor most időben visszafele haladva, az út ide Kaikoura-ba. 

Előző este a nagy eső miatt egy kis házban aludtunk Mount Somers-ben. Mire ide értünk, már elég késő volt, és az eső miatt a kedvünk se volt túl jó, hideg is volt, úgyhogy csak vacsi és alvás. Reggelre elmúlt az eső, sütött a nap, így a kedvünk is megjavult, így indultunk Kairkoura-ba. Az út elég hosszú - 3 óra 40 perc volt. Közben meg-megálltunk, nézelődtünk.

például találtunk egy másik természeti Cathedral-t, íme:

Na, itt most abbahagyom, de majd jön ám a folytatás!

Arthur's Pass-i és Franz Josef gleccer-i kirándulás, és ami utána jött: Wanaka és Cromwell

először időrendben a képek

Otira viaduct és az Arthur's Pass-i vízesés képekben elmesélve (febr. 28-a)

.... és a bizonyíték a 16 %-os útvonalról 

visszafelé tehenek - nem is kevés - vonultak az úton 

a Ferenc Józsefről elnevezett gleccser túra képei

az útvonal

távolról a gleccser - középen az ott JÉG!

útközben rengeteg vízesést láttunk - ezek, mint a testet az erek behálózzák a hegyeket 

közeledünk a gleccserhez 

ezen, és még egy folyón is át kellett odafelé is, meg persze visszafelé is kelnünk

visszafelé Józsi cipő nélkül kelt át a folyón, hogy nekem segíthessen

ez pedig már a Wanaka tó, ami természetesen Wanaka mellett található, ahol a következő két éjszakát töltöttük

Naszóval Wanaka, ami Otago tartomány kedves kis nyaralóhelye. Itt másfél napot töltöttünk. Mire megérkeztünk elég késő volt, így a kempingben vacsiztunk. Isteni halat készítettem, a köret zukkinis paradicsom volt. Mivel esett, ezért a vacsit a lakásunkban fogyasztottuk el. Éjszaka is esett, de másnap mikor elindultunk, akkor ragyogott a nap. 

Ebben a kedves étteremben reggeliztünk:

És elindutunk kirándulni az Iron nevű hegyre. Mint kiderült, a hegy vasalóformájáról kapta a nevét, és fentről csodás kilátás tárult elénk. Na ezek a képek később kerülnek bemutatásra, mert még nem töltődtek fel, illetve le.

ezek még Wanaka-i cipellők és a reggeli tavas képek

Amikor Wanakából elindultunk, még úgy gondoltuk, hogy Queenstown-ig megyünk, de közben ezen változtattünk, és a kedves Cromwell városkában kötöttünk ki, ahol Józsi elvitt egy borkostolóra is. Kicsit be is csippentettem.

lovas szekér

Scott-nál bozozgattunk

Most még csak 7 óra, vacsit készítek, és holnap korán indulunk tovább. Innen folytatjuk.