11. nap

A reggel szokásos volt, majd a shuttle-val elmentünk az 5. állomásig - Zion Lodge-ig, onnan megkerestük a Smaragd útnak meghírdetett túrista utat. Ennek három nehézségi foka volt, mi a könnyűt néztük ki magunknak. Az út elején a folyó másik oldalán egy őzike volt, aki szépen lefeküdt pihenni, és mikor visszaértünk, még mindig édesdeden aludt. (A mai képek még nem töltődtek fel, ezt az őzikét még tegnap fényképeztem.) Az út emelkedett is, meg lejtett is, de azért főleg emelkedett, a tetején egy vízesés volt, a nagy meleg miatt csak alig vízzel. Amikor visszaértünk a lodge-ig, ott Józsi sört, én egy isteni epres yoghurtot fogyasztottam, majd elhatároztuk, hogy a visszaút egy részét - pontosabban egy megállónyit - gyalog tesszük meg, és a 4.megállónál szállunk a buszra. Ez az út egyben lovaglásra is kijelölt volt, ebből rögtön két dolog is következik: 1. majdnem végig homokos, süppedő úton mentünk (nagy melegben, de ez nem a lovak miatt volt), viszont a 2. sokszor elég intenzív lószar szag, az egyértelműen tőlük. A másik nehézség az volt, hogy erről az útról volt egy letérő a megállóhoz, amit csak nagy küzdelem árán találtunk meg. De azért megérkeztünk a kempingbe, és elégedettek voltunk. Csendespihenő alatt iszonyatos nagy zuhé volt, úgyhogy ma az autóban alvást választottuk. Amúgy a sátor nem ázott be. A nap záróakkordja a víztartály feltöltése volt (14.401 lépéssel zárjuk a napot) holnap szedjük a sátorfánkat, elbúcsúzunk Zion-tól, és továbbállunk.