15. nap: ANCHORAGE és a hazautazás

Amikor felébredtünk, még nem esett az eső, aminek persze nagyon örültünk. Reggeli után csomagolás, indulás. Egész nap a miénk, mert csak este fél 6 felé kellett kiérni a repülőtérre, és leadni a kocsit.

Ám, ahogy elkezdtük a csomagokat berámolni a kocsiba, először csak kicsit, majd egyre jobban rákezdett. Így olyan helyet kerestünk, amit „csak” megnézünk, nem kell kiszállni a kocsiból. Ilyen volt a közelben lévő tó, ami a vízről felszálló repülőgépek gyülekező helye volt.

Innen újabb állomás a Kincaid Park volt. Amire odaértünk, már nem is esett az eső, így a rengeteg focipálya, között sétáltunk egy kicsit. A Park Ralph Kincaid sportemberről kapta a nevét, nyilván emiatt lett itt sok-sok focipálya. 

Miközben én a repülőket fényképeztem, Józsi kinézett egy jó kis séta utat, ami a tengerpart mentén vezett. Ez azért is jó volt, mert bármikor vissza tudtunk volna fordulni, ha elkezdett volna esni. De szerencsére erre nem volt szükség. Ezért ezen végig tudtunk menni oda-vissza.

Közben találkozhattunk Anchorage embereivel. Házakon már nem először fedeztünk fel zászlókat „TRUMP - 2024 - TAKE AMERIKA BACK” szövegű zászlókat. Ebben a házban is egy Trump hívő lakik. Itt sikerült az ilyen zászlót lefényképezni.

Anchorage-i játszótér: hinták minden korosztálynak,

nagyon jó szenzo-motoros mozgásfejlesztő mászókákkal,

közlekedési parkkal

És, ami már a sétaút ismertetésében is benne volt, ezt a vidéket sátrakban hajléktalanok lakják. Biciklivel jönnek-mennek, összegyűlnek, beszélgetnek.

Aztán még azt is megfigyeltük, hogy az emberek alkalmazkodtak az itteni hőviszonyokhoz. Nekik a július nyár, ennek megfelelően öltözködtek. A tél hosszú: szeptembertől májusig tart, és nagyon-nagyon hideg. Biztos akkor öltöznek jobban fel. Rajtunk két pullóver, ezek a lányok nyári ruhában, harisnya nélkül sétáltak.

De út közben volt pici vízesés,

az út végén a szokásos híddal,

útjelző táblákkal,

versikével,

virágokkal.

Lassan lejárt az időnk, kerestünk helyet, ahol ebédelni tudunk, és egy nagyszerű helyet találtunk, ahol ez a rénszarvas fogadott minket:

Ahonnan láttuk a sétautat, az autónkat és a tengert.

Az ebéd: clam chauder (Józsi), blue cheese saláta (én), grillezett rák spárgával és krumplipürével. Isteni volt ez a búcsúebéd.

Aztán már csak a búcsú: kocsileadás, repülőre szállás. 

Ez még fentről Anchorage csücske:

pici összegzés:

• 15 nap, 14 éjszaka
• 7 helyen szálltunk meg (2x3, 3x2, 2x1 nap)
• a csúcs hely Homer volt, de igazából mindenhol nagyon jól éreztük magunkat
• 1556 mérföld (2500 km), kb. 26 óra vezetés, plusz a hajó: Whittier-Valdez között (kb. 7 óra)

itt a vége :)

még nincs, mert a google elküldte a júliusi idővonalamat, ahol pár igen fontos adat van.ezek:

na tessék! a google mindent tud!

                

most már tényleg, mint a filmekben:

THE END

 

14. nap: újra ANCHORAGE

 A nap nagy része – megállásokkal – itt is az utazásról szólt, hiszen elég hosszú utat kellett megtenni. Igazából ötször akartunk megállni, de három lett belőle. Így volt kényelemes.

Bőséges reggeli – egy tálból lágytojásoztunk, mert csak ennyi volt – után elindultunk,

valamennyire a nap is látszott:

Mivel nem esett az eső, azokat a helyeket is megnéztük, ahol korábban nem tudtunk a kocsiból kiszállni.

de azért most is elég nagy volt a köd:

Első megállónk: Denali View Point North. Itt nem sokat lehetett látni, viszont ettünk egy kis uzsit:

Második megálló: Byers Lake. sikerült egy keskeny utat találni, így lementünk a tóhoz:

Harmadik megálló: Talkeetna. Sok ember, színes házak, 

köztük nagyon régiek is (historical society):

sőt egy OT autót is láttunk:

Part itt is volt, a Susitna River partja, ahova szintén lementünk. Azt gondoltuk, hogy a szemben lévő hegyek a Denali vonlulata, de ez egyáltalán nem biztos:

...és még fagyiztunk is:

Estére megérkeztünk Anchorage-ba, az utolsó szálláshelyünkre:

Kicsit fáradtak voltunk, ezért otthon vacsiztunk.

folyt. közv, de előtte egy találóskérdés: mi lehet ez itt a kocsi elején?

13. nap: DENALI

 Ez a nap is reggelivel 

és esővel indult, ezért nagyon össze kellett egyeztetnünk a napunkat az időjárással. Így 11 felé elindultunk, mert úgy nézett ki, hogy 3 felé már sok eső lesz.

Két túrát néztünk ki, az egyik 3, a másik 2 mérföld körüli volt. 

A McKinley Station Trail-lel keztük, ami a Nemzeti Parkból indult. Mikor odaértünk épp nem esett, de egész idő alatt hol jobban, hol kevésbé esett az eső. 

                                https://www.alltrails.com/trail/us/alaska/mckinley-station-trail--2

Az út eleje:

Elékeztünk egy folyóhoz:

A folyó felett vezet a vasúti híd, ami Sewardból vezet Fairbanks-ig

További képek az útról: hídon át                                     pallón keresztűl

        

                             fák között                                          erdőben

        

Amikor visszaértünk a Visitor Center-be, megtekintettük a denveri kutyaszánhúzó kutyákról filmet.

 https://www.nps.gov/dena/planyourvisit/kennels.htm

Így aztán – bár már esett az eső – még elmentünk megnézni őket élőben is.

Csendespihenő volt, ezért minden kutyus a házikójában aludt, pihent.

                                                                                                  NUCHA

               

                                  BOS'N                                                          BLAZE

              

...ja, és Józsi lába egyre jobb: a gondos ápolás, éjszakai jegelés, a bokavédő és zokni felvétel helyes sorrendje mind-mind segítette a gyógyulást.

Amikor befejeztük a kirándulást, már nagyon esett, a felhőktől és a ködtől alig lehetett látni. 

                                  

Itthon aztán kis pihenés után elfogyasztottuk a maradékokat: Józsi a szabadban sült-főtt csirkecombokat, én pedig a tegnapi vacsorából hazahozott kenyérlepényemet, előtte dobozos paradicsomkrémleves.

Holnap aztán utazás Anchorage-ba, ahol még alszunk egyet, másnap este pedig visszarepülünk NY-ba.

De még folyt.köv. lesz ám!