Arthur's Pass második nap, és Franz Josef Gleccser

Lesznek majd képek is, de előbb jön a szöveg. Igazából arra kell egy kicsit várni, ameddig a  képek mind felkerülnek a felhőbe.

Szóval ott tartottunk, hogy a csoda-kempingünkben kettőt alszunk, és másnap onnan megyünk kirándulni. 

Így is lett. Reggeli után - na, akkor már kb. 11 óra volt - elautóztunk Arthur's Pass-hoz. Már ez az autóút is fantasztikus volt. Volt benne viadukt, 16 %-os lejtő, csodás táj. Úgyhogy közben is megálltunk nézelődni.

A viadukt, amin átmentünk, az Otira becenévre hallgatott, mivel Otira után ívelte át a mélységet, és egészen fiatalnak számított, hiszen 1999 november 6-án adták át.

kicsit borús időben indultunk, de mire odaértünk, már az idő is szép lett. Meg is érdeklődtük, hogy merre tudnánk kirándulni, és egy közeli vízesést javasoltak. Szerintük az út oda-vissza másfél óra. Ezt nekünk - főleg miattam - kb. 2 óra alatt sikerült is abszolválnunk. De megérte. Erdőben, lépcsőkön fel-le vezetett az út. És a vízesés lenyűgöző volt.

Viszonylag korán visszaértünk a kempingbe, így ott kellemesen megvacsiztunk.

Nem nagyon, de egész éjjel esett. És engem már kezdtek megenni az apró muslicaszerű izék. Éjszaka általában többször is szörnyű vakarózásba kell kezdenem, ami csak arra jó, hogy a csípések még jobban viszkessenek. Egy ilyen kis izé reggel még a fülembe is bemászott. El is határoztuk, hogy majd beszerzünk valamilyen krémet.

Mivel kiürült a fridzsiderünk, ezért reggel csak egy kis kávét ittunk, és hamar elindultunk a Fanz Josef Gleccser felé. Útközben megreggeliztünk.

Majd elérkeztünk a Franz Josef Gleccserhez. Úgy gondoltuk, hogy vagy itt vagy a Fox Gleccernél szállunk meg. Végül hosszú tanakodás-keresgélés után az előbbinél maradtunk. SŐT a hűvösebb idő, az eső miatt, nem is az csigaházunkban, hanem ugyan a TOP10-ben, de ma egy kis szobácskában alszunk. 

Holnap egy A jelű túra után tovább indulunk. 

Mostanra - ez itt másnap reggel - felkerült egy pár kép a felhőbe. ezeket gyorsan ide is feltöltöm.

Nelson-i "nevezetességek" 

a főutca, és tere

Templom autóval

ugyancsak Nelsonból felkirándultunk NZ közepének nevezett hegyre, sőt le is néztünk onnan:

mi a narancssárga vonalon mentünk fel, de egy másik vonalon jöttünk le

a csodás Jaksons kempingből el tudtunk volna menni egy helyi vízeséshez, de utóbb kiderült, hogy eltévedtünk, ezért visszafordultunk, de azért pár őserdei kép azért készült

és ez mára Truman Rock

... és onnan Józsi

... meg én

na, a többi kép még nincs fenn, ezért a további képek kicsit késnek, de egyszer a képek és a szöveg talán összhangba kerül majd. Addig is szia mindenkinek, aki olvas minket :)

Picton és utána

Kicsit pár napot vissza kell ugranunk, mert az internet közben elég gyatra volt. Így semmit nem tudtam írni, de azért nagyon sok szépségben volt részünk.

Picton egy bájos, hangulatos kis városka, rengeteg vitorlással. Szóval kellemesen töltütünk itt el két napot. A hajóval kora délután érkeztünk, és a várostól pár km-re mentünk egy jó kis kempingbe. Aztán lesétáltunk az óceán partjára.

Ahol ez a kép fogadott minket:

Másnap egy kicsit kirándultunk Pictonból. Egy hegyi úton elmentünk a Bob's Bay-hez, ahol mivel nem volt nálunk fürdőruha, csak egy padon ülve nézegettük a vizet, majd egy másik úton vissza Pictonba. Utána egy kis relax következett a kempingben. Majd este még visszamentünk egy jó kis vacsira.

Piktonból aztán egy hosszú út következett. Először elmentünk Nelson-ba. Ahol megtekintettük Új Zéland közepét. Erről a kép majd csak kézőbb érkezik.

Először úgy gondoltuk, hogy itt maradunk éjszakára. Mivel úgy éreztük Nelson más érdekességet nem tartogat számunkra, tovább indultunk. 

Ez elég hosszú út volt egészen Punakaikiig. Hú, ez egy fantasztikus út volt. Hamar elértük az óceán partját, ami egyszerűen lenyügöző volt. 

Punakaiki-ben egy elég vacak helyet találtunk, plusz egész éjszaka zuhogott az eső. Így másnap tovább álltunk. Ám előtte két csoda helyet is láttunk. Az egyik a Truman-séta volt, le a tengerpartra. A csoda abból állt, hogy az óceánból fantsztikus szikla tömbök álltak ki. Ami hatására a hullámok ereje óriási volt. 

A másik sétánk, szintén az óceán parton vezetett. Ez a Pancake Rocks volt.

Erről is, meg a nap többi részéről is a képek később érkeznek. 

A következő állomásunk a Jacksons kemping. Szállás szempontjából eddig ez a hely a legfantasztikusabb. Isteni környezet, barátságos fogadtatás. Úgyhogy itt két éjszakát maradunk.

Holnap elautózunk Arthur's Pass-hoz, ott kirándulunk, majd ide visszajövünk.

Most viszon elmegyünk aludni.

Hajóval Picton-ba

Ma már NZ D-i szigetén vagyunk. 

De egy kicsit, azaz délelőtt még az É-in is voltunk. Ez nagyon izgalmas volt, ugyanis meg kellett a kocsi-lakásunk tetejét csináltatni.

Ahogy akartunk hajnali 6-kor fel is keltünk, és 7-re már oda is értünk az előző nap megtalált szerelőhöz. Aki hosszú bevezető után azt mondta, hogy ő nem talált pont olyan izét, ami nekünk kell, de meg fogja próbálni megcsinálni a tetőt. Menjünk vissza 10-re.

Józsi szerint ez a hosszú cucc arra jó, hogy minél drágább legyen a javítás. 10-ig izgulhattunk, hogy mi lesz, de közben volt a Meki, ahol írtam a ma reggeli blog-bejegyzést.

10-re vissza is értünk, ám akkor még volt egy kis javítás. Józsi szerint ettől a javítás összege még  magasabb lesz.

Így is lett: elég sokba került, de elkészült!

Aztán felrohantunk a Viktoria hegyre, ahonnan lenéztünk Wellingtonra, majd következett a Picton-ferry, és a hajózás.

A kompon kb. 400-an utaztunk, ami azt jelenti, hogy legkevesebb 100 autó lehetett. Kicsit aludtunk is, mert ez a 6 órás kelés elég korainak bizonyult.

Meg csodáltuk a vizet vagy a szárazföldet.

Majd lesznek még képek, de még csak ezek kerültek fel a felhőbe. Ime a komp, és a belseje. A többi kép később érkezik.

Wellingtonból kifelé, Picton-ferry előtt egy McDONALD'S-ban ücsörögve

De miért is vagyunk itt hajnalok hajnalán?

Mert tegnaptörtént egy kis malör. Ki akartunk a csigabigénkkal jönni onnan, ahova már befelé is nehéz volt menni. Csak akkor még nem tudtuk, hogy ennek mi az oka.

Az ok az volt, hogy az ideiglenes lakás-autónk egy kicsit magasabb volt, mint a kijárati hely. Történt egyszer már ilyen, emlékszel, Dávid?

Na, de most reméljük a tetőn kapunk új szellőzőt. Hát erre várunk.

De ugorjunk egy kicsit vissza. A Wellingtonba vezető út tartott eddig a leghosszabb ideig: ez 4 óra volt. Az utolsó szakasz egy nagy hegyen vezetett keresztül. Az egyik oldalon meredek hegy, a másikon szakadék. Úgyhogy Józsi kiérdemelte a NAP HŐSE címet. Ezt sokszor mondtam is neki.

Wellington nagy város, alig lehetett benne parkolni - ld. feljebb. De azért voltunk múzeumban is, meg felültünk az itteni Siklóra is, aminek az itteni neve Cable Car. Ja, és találtunk egy magyar parkot is.

Nem is lehetett belőle sokat látni, pedig tegnap is majdnem egész nap benne voltunk. A kemping ugyanis a várostól 18 km-re van, így napközben nem mentünk "haza".

Azért pár kép most is készen áll a közlésre. Íme:

ez még a Napier-i napfelkelte a lakásunk ablakából:

hegyen át:

kis kultúra Te Papa Múzeum 

a múzeumban:

első világháborús nővérke élethű óriás szobra

....és a hős katona

na, és a székely kapu

Cable Car 

Napier

Reggeli után 10 körül elindultunk a Taupó tó mellől, és egy fantasztikus hegyi úton kb. 2 órás autózás után újra a Csendes óceán partjára, Napier-be értünk.

A város nagy része 1931-ben egy földrengés következtében elpusztult. Az újjáépítés pedig art deco stíluban történt.

Már útközben kiderült, hogy február 3. hetében nagy art deco ünnepséget rendeznek. Ennek része volt - amit akkor még nem tudtunk - a veterán autók felvonulása. Ezekkel a csoda autókkal útközben, amikor kávézni megálltunk, találkoztunk is.

Ma egy kicsit laza napunk volt. A kempingben ugyanis van egy strand is, ahol ugyan úszni nem lehet, mert a medence olyan kicsi, és amúgy is egy német iskolás lányokból álló csoport ellepte a medencét. De a parton egy kicsit lazsálni lehetett. Utána pedig vacsizni mentünk az óceán partjára.

Következzenek a képek:

először az autókról

majd az art deco épületek és egy art deco szobor:

végül a vacsi és onnan a látvány:

Napier helyett Taupó Tó, azaz Lake Taupó

Szóval, amikor reggel Rotoura-ból elindultunk, azt gondoltuk, hogy változtathatunk az eredeti terven, miszerint az éjszakát Napierben töltjük. És ez így is lett. Amit eddig egyáltalán nem bántunk meg.

És hát ma is fantasztikus helyeken jártunk. Az első Wai-O-Tapu volt, ami egy termál csodavilág - legalább is így reklámozzák magukat. És ez igaz is volt. Lávák, geizírek, csodás, leginkább holdbélire emlékeztető táj, kénszaggal fűszerezve. Ezt élvezhettük kb. 3 óra hosszan, ameddig a kijelőlt piros, narancssárga és sárga útvonalat végig jártuk.

A képeke később lesznek, mert elég sok rövid filmecske is készült, és azokat nem tudja az internet most letölteni.

Addig is a prospektus, amit a sétánkhoz kaptunk:

www.waiotapu.co.nz

Na, és ezután összedugtuk a fejünket, és azt találtuk ki, hogy még megnézünk a Huka vízesést, ami útközben van, majd a egy újabb TOP10 kempinget keresünk fel a Taupó partján. Képet erről is később.

Addig is jó éjszakát mindenkinek.

Hú, itt lesznek a képek, különös tekintettel DE kérésére:

Ezt a krátert láttuk először. Időre kellett ide érkeznünk. Ez a látványosság a piros-narancs-sárga sétában még benne se volt

  

és itt egy kis szelfi is

(csak, hogy a napsütés mértéke is látható legyen)

Ja, és azt elfelejtettem eddig mondani, hogy a kén mellett mindenhol 100 fokon forrt a víz, illetve a vízszerű anyag.

ez a zöldes tó pedig az ördög fürdője:

Huka vízesés és a hömpölygése:

 

és végül, már este felé, kilátás a kempingből a Taupó tóra:

Rotorua

Tegnap megérkeztünk Rotourába. Itt egy TOP10 nevű hálózat kempingjében lakunk. A körülmények hasonlóak, mint az előző helyen.

Nagyon izgalmas, hogy - mint egy csigabiga - visszük magunkkal a házunkat, ami egyben az autónk is, vagy fordítva: az autónk egyben a házunk is.

Az út ide nagyon izgi volt: Józsitól egy-egy kanyarnál csak ennyit lehetett hallani: balra kisívben vagy jobbra nagyívben. 

Én meg, amikor szemből jött egy autó, néha úgy éreztem, hogy az épp előzni akar, úgyhogy nekünk igyekezni kell visszatérni a másik sávba, hogy ő még be tudja fejezni az előzést.

Na de ez a Rotoura egy óriási tó mellett fekszik. De ez a vidék tele van kisebb-nagyobb tavakkal. Mi Rotourától néhány km-re, egy másik tó mellett lakunk.

Ma meg voltunk egy piros fenyőerdőben, ahol tettünk egy kb. másfél órás kirándulást. Majd lesznek képek is. Mehettünk volna a magasban is, de mi inkább a földön járást választöttuk.

Aztán el szerettünk volna menni egy fürdőbe is, de az zárva volt. Így aztán egy fincsi estebéd után visszatértünk a kempingünkbe.

Akkor most jöjjenek a képek.

ez még Matamata, aminek az volt a legnagyobb nevezetessége, hogy itt forgatták a Gyűrűk úrát. Na, ettől aztán teljesen odavannak

vacsi készítés a konyhában, a menű gombás tuna, paradicsomsalátával

és hozzá a díszlet: óriás páfrány-erdő

a Redwood fák, mi inkább az utat választottuk, nem a levegáben sétát

ez mára az utolsó kép: fekete hattyúk