Ez a nap is főleg autózással telt, na de de micsoda úton!
Nyitott ajtó mellett aludtunk, ébredéskor ez a kép fogadott:
Indulás előtt még megnéztük a tavat közelebbről, talán fürdeni is lehet benne, gondoltuk, de nem.
Aztán jött kb. újra 300 mérföld autózás, ami "csak kb. 4 óra lett volna, de megállással - vásárlás, pihenőhelyi ebéd - együtt Zion-ba 6 felé értünk.
Salt Lake City-ből az autópályán a 3-4-5 sáv mellett volt egy un. express sáv, amin olyan autókkal lehetett menni, amiben minimum 2 fő ül, így nagyon sok időt nyertünk, hogy az út egy részét ebben a sávban tudtuk megtenni. Amúgy ezzel a sávval azt akarják elérni, hogy a dolgozók, aki a munkába, és onnan majd haza mennek, többen álljanal össze, és ne egyedül tegyék meg az utat. Ugye milyen fontos, hogy ilyenekre is figyelnek, és jutalmazzák az egymásra figyelést!
Az út csodás volt, már az elején jöttek a hegyek, amik nem olyanok voltak mint eddig, de a csoda csak a gyors ebéd után következett (a pihenőben tiszta WC, WC papír, mosdó, szappannal, elmenőben a tisztántartó hapit is láttuk).
Aztán ahogy Zion felé közeledtünk, már csak kiabálni tudtam a meghatódottságtól, és a csodálattól: azok a méretek, amik itt voltak egészen elképesztőek voltak!
A Nemzeti Parkba érve meg leírhatatlan volt amit láttunk, 6 km-es alagút, szerpentín, és megérkezés a kempingbe, ahol 3 reggel fogunk felébredni. Csodás lesz!
Kicsit esett az eső, és az is kiderült, hogy tüzet nem lehet rakni, de azért volt fincsi vacsi, és zuhanyozás is, no meg sátor felállítás - mert ott fogunk aludni - a természettel való közvetlen kapcsolat a sátorban sokkal érezhetőbb ám!
Este még megbeszéljük a holnapi kirándulási tervet, aztán lassan nyugovóra térünk. Jó éjszakát mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése