18. nap (augusztus 7.)

 A sátornak is, nekünk is jót tett az átköltözés, mármint egyik helyről egy másikra – árnyékosabbra – vonultunk. A szél miatt az éjszaka is kellemesebb volt.

A reggeli után, amit a szabadban fogyasztottuk el, útnak indultunk. Beújítottunk bagelt, amit Józsi javaslatára a serpenyőben meg lehetett pirítani. Fincsi volt.

A cél: Canyonlands. Egy ideig a tegnapi úton kellett menni, majd ráfordultunk a Canyonlands-i útra, ahonnan újabb csoda kezdődött. A kép nekem leginkább a Grand Canyonra hasonlított, ami nem csoda, hiszen a kör lassan bezárul, és lassan közeledünk a kiindulási pontunkhoz.

Az ügymenet már a jól bejáratott formában kezdődött: Visitor Center, térkép, érdeklődés am lehetőségek felől.

A Canyonlands azért is egyedülálló, mert óriási terület, négy körzetre oszlik, így a parkba több helyen is be lehet belépni. Józsi reggel az Island in the Sky részt választotta, így az ottani Visitor Centerbe mentünk be.

Tehát innen indult a 12 mérföldes (20 km) autóutunk, amit persze több kilátási ponton megszakítottunk. A végpont az Grand View Point Overlook (6.080 láb), ahonnan fantsztikus látvány fogadott minket. Itt egy 0,9 mérföldes út indult, sziklákon és lépcsőkön. Ezen elindultunk, de a nagy meleg miatt ezen rövidítettünk, és nemsokára visszafordultunk.

Mesa Arch – körút, 0,6 mérföld. Nem tévedés, nem Arches-ben vagyunk, de ez is egy csodálatos ív. A napfelkeltét nem láttuk, ezért azt képeslapon kellett megvenni. De így is gyönyörű. Feltételezésem szerint vagy itt, a Canyonlands-ban lett előszőr ilyen természeti képződmény, ami aztán Arches-ban sorra keletkeztek, vagy Arches-ben lett sok-sok belőlük, amit Canyonlands megirigyelt, így lett itt is egy. De mindegy is, ez gyönyörű!

Green River Overlook – megtudtam, hogy a Colorado – amit a Grand Canyonban láttunk – és a Green folyó egyszercsak találkozik. Illetve a Green River a Colorado mellékfolyója. A Green folyó a benne lévő iszaptól zöld.

Visszafelé még egy 5 mérföldes úton piknik reményében a V betű másik szárán elmentünk az Upheaval Dome-ig, ahol ettünk, de innen visszafordultunk.

Mire hazaértünk már elég késő volt, az este megint persze a szokásos.

17. nap (augusztus 6.)

Jelentem, átköltöztünk! A lakásunkból a sátorba, mert úgy gondoltuk, hogy a lakásban a hőség – 37 fok, éjszaka is csak 28-ra csökken – elviselhetetlen. És a sátorból is csak egy réteget használtunk. Így elviselhető volt az éjszaka, de érdekes módon úgy 12-fél 1 felé fázni kezdtem, és akkor kihoztam a pokrócot a lakásunkból.

Amikor éjjel felnéztem az égre, olyan volt, mint amikor Zsófi és Dávid kicsik voltak, és foszforeszkáló csillagokkal ragasztottuk tele a plafont. Csak ezek igazi csillagok voltak.

Reggelre már pillanatok alatt nagyon meleg lett, és úgy döntöttünk, keresünk árnyékosabb lakhelyet. Az csak majd holnap derül ki, hogy amit találtunk – és amihez engedélyt is kaptunk – milyen lesz. Remélem, jobb.

Reggeli után elindultunk Arches (Ív) Nemzeti Parkba, ami térkép szerint kb. 40 perc autóval. De a bejárat előtt majd egy órát kellett várakoznunk, mert olyan hosszú volt a sor! Nem csodálom, mindenki látni akarta ezt a csodát!

Szineiben és méreteiben amúgy leginkább a Red Canyonhoz hasonlít, csak sokkal hosszabb és hatalmasabb. Ja, és Rorschach megirígyelhetné, mert a képződmények rengeteg projekcióra adnak alkalmat.

És egy-egy sziklatömb látványakor olyan érzésünk volt, mintha egy szoboregyüttest látnánk. Sok ilyen volt, majd lesznek képek is ezekről.

Az út: a Visitor Centerben megint sok segítséget kaptunk, hogy mit nézzünk meg. A Bryce-hoz hasonlóan itt is kocsival lehetett menni, méghozzá kb. 12 mérföldes utat, ahonnan kisebb sátákkal, nagy látnivalókat nézhettünk meg. Így ma elmentünk a "végállomásig", és onnan csorogtunk visszafelé. Mivel a park nevezetessége a ívek – amibúl 2000-nél is több van – hát ilyenekből ma ezeket láttunk:

• Park Avenue Viewpoint -> még az út elején néztük meg
• Sand Dune Arch -> egy homoktengeren és egy keskeny sziklatömb közötti úton jutottunk (kb. 600 m)
• Broken Arch -> ide nem mentünk el, viszont a parkolóból ráláttunk, így le tudtuk fényképezni
• Tunnel Arch -> nagyon érdekes képződmény, mert olyan, mintha két irányban lehetne menni rajta 
• Pine Tree Arch -> a Tunnel A. után értük el, itt fotózkodtunk is
• Delicate Arch -> csak messziről tekintettünk rá, mert a az idavezető út nehéz és a hőség is nagy volt

viszont ami volt még: mosás, vacsora készítés, tűzrakás és lefekvés – ja és elég szeles volt az este, tehát talán az éjszaka is kellemesebb lesz

képek később

16. nap (augusztus 5.)

Most pár nap ugrás – legalábbis itt a blogon. Mert amikor nem volt wifi, akkor máshova írtam, de majd a hiányzó napok, és a fényképek is később ide kerülnek.

Szóval ma reggel elköszöntünk Bryce-tól, és elhagytuk a National Forest. Búcsúzóul még lefényképeztem a házigazda birtokát. 

A következő állomás a Green River State Park, amihez kb. 260 mérföldet kellett utaznunk. Azonban Józsi úgy döntött, hogy nekem mind az öt Utah-i Nemzeti Parkot megmutatja, amihez még hozzátartozik a Capitol Reef is. Így ennek megnézésével megszakítottuk az utunkat. Annyit mondhatok, megérte. Az út elég változatos volt. Mindenféle szín volt benne: a vöröstől, a szürkéig, a kanyargóstól a nyílegyenesig.

Közben megálltunk – mert szerintem a túl sok vezetést meg kell időnként szakítani – a hangulatos Koosharem Café-ban, ahol egy-egy Colát és egy-egy clam chowder levest ettünk. A következő megálló már a Capitol Reef volt, ahol a Visitor Center-ben kapott térkép segítségével bejártuk a Capitol Reef-et, ami egy 12 mérföldes autóút, közben megállóhelyekkel, és egy földúton még tettünk egy 1,3 mérföldes kitérőt. Ez is egy csodaút volt. 

Innen még kb. egy órát autóztunk a kempingig. Kb. 6-ra értünk ide. Óriási füves terület, 37 fok, árnyék kevés.

Először azt gondoltuk, hogy az autóban alszunk, de a meleg miatt végül egy réteg sátrat állítottunk. Józsi tüzet gyújtott, és megsütötte a marhát, én meg elkészítettem az itteni kedvenc köretünket a vajas cukorborsót.

Ja, és itt van igazi zuhany!