15. nap: ANCHORAGE és a hazautazás

Amikor felébredtünk, még nem esett az eső, aminek persze nagyon örültünk. Reggeli után csomagolás, indulás. Egész nap a miénk, mert csak este fél 6 felé kellett kiérni a repülőtérre, és leadni a kocsit.

Ám, ahogy elkezdtük a csomagokat berámolni a kocsiba, először csak kicsit, majd egyre jobban rákezdett. Így olyan helyet kerestünk, amit „csak” megnézünk, nem kell kiszállni a kocsiból. Ilyen volt a közelben lévő tó, ami a vízről felszálló repülőgépek gyülekező helye volt.

Innen újabb állomás a Kincaid Park volt. Amire odaértünk, már nem is esett az eső, így a rengeteg focipálya, között sétáltunk egy kicsit. A Park Ralph Kincaid sportemberről kapta a nevét, nyilván emiatt lett itt sok-sok focipálya. 

Miközben én a repülőket fényképeztem, Józsi kinézett egy jó kis séta utat, ami a tengerpart mentén vezett. Ez azért is jó volt, mert bármikor vissza tudtunk volna fordulni, ha elkezdett volna esni. De szerencsére erre nem volt szükség. Ezért ezen végig tudtunk menni oda-vissza.

Közben találkozhattunk Anchorage embereivel. Házakon már nem először fedeztünk fel zászlókat „TRUMP - 2024 - TAKE AMERIKA BACK” szövegű zászlókat. Ebben a házban is egy Trump hívő lakik. Itt sikerült az ilyen zászlót lefényképezni.

Anchorage-i játszótér: hinták minden korosztálynak,

nagyon jó szenzo-motoros mozgásfejlesztő mászókákkal,

közlekedési parkkal

És, ami már a sétaút ismertetésében is benne volt, ezt a vidéket sátrakban hajléktalanok lakják. Biciklivel jönnek-mennek, összegyűlnek, beszélgetnek.

Aztán még azt is megfigyeltük, hogy az emberek alkalmazkodtak az itteni hőviszonyokhoz. Nekik a július nyár, ennek megfelelően öltözködtek. A tél hosszú: szeptembertől májusig tart, és nagyon-nagyon hideg. Biztos akkor öltöznek jobban fel. Rajtunk két pullóver, ezek a lányok nyári ruhában, harisnya nélkül sétáltak.

De út közben volt pici vízesés,

az út végén a szokásos híddal,

útjelző táblákkal,

versikével,

virágokkal.

Lassan lejárt az időnk, kerestünk helyet, ahol ebédelni tudunk, és egy nagyszerű helyet találtunk, ahol ez a rénszarvas fogadott minket:

Ahonnan láttuk a sétautat, az autónkat és a tengert.

Az ebéd: clam chauder (Józsi), blue cheese saláta (én), grillezett rák spárgával és krumplipürével. Isteni volt ez a búcsúebéd.

Aztán már csak a búcsú: kocsileadás, repülőre szállás. 

Ez még fentről Anchorage csücske:

pici összegzés:

• 15 nap, 14 éjszaka
• 7 helyen szálltunk meg (2x3, 3x2, 2x1 nap)
• a csúcs hely Homer volt, de igazából mindenhol nagyon jól éreztük magunkat
• 1556 mérföld (2500 km), kb. 26 óra vezetés, plusz a hajó: Whittier-Valdez között (kb. 7 óra)

itt a vége :)

még nincs, mert a google elküldte a júliusi idővonalamat, ahol pár igen fontos adat van.ezek:

na tessék! a google mindent tud!

                

most már tényleg, mint a filmekben:

THE END