De miért is vagyunk itt hajnalok hajnalán?
Mert tegnaptörtént egy kis malör. Ki akartunk a csigabigénkkal jönni onnan, ahova már befelé is nehéz volt menni. Csak akkor még nem tudtuk, hogy ennek mi az oka.
Az ok az volt, hogy az ideiglenes lakás-autónk egy kicsit magasabb volt, mint a kijárati hely. Történt egyszer már ilyen, emlékszel, Dávid?
Na, de most reméljük a tetőn kapunk új szellőzőt. Hát erre várunk.
De ugorjunk egy kicsit vissza. A Wellingtonba vezető út tartott eddig a leghosszabb ideig: ez 4 óra volt. Az utolsó szakasz egy nagy hegyen vezetett keresztül. Az egyik oldalon meredek hegy, a másikon szakadék. Úgyhogy Józsi kiérdemelte a NAP HŐSE címet. Ezt sokszor mondtam is neki.
Wellington nagy város, alig lehetett benne parkolni - ld. feljebb. De azért voltunk múzeumban is, meg felültünk az itteni Siklóra is, aminek az itteni neve Cable Car. Ja, és találtunk egy magyar parkot is.
Nem is lehetett belőle sokat látni, pedig tegnap is majdnem egész nap benne voltunk. A kemping ugyanis a várostól 18 km-re van, így napközben nem mentünk "haza".
Azért pár kép most is készen áll a közlésre. Íme:
ez még a Napier-i napfelkelte a lakásunk ablakából:
hegyen át:
kis kultúra Te Papa Múzeum
a múzeumban:
első világháborús nővérke élethű óriás szobra
....és a hős katona
na, és a székely kapu
Cable Car
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése